Egyszer Valaki (talán az Anyukám, vagy az Apukám), valamiért (talán, hogy egy percre csendben maradjak), ceruzát adott a kezembe. Így kezdődött az egész...

Később (legalább 16 évvel), az a megtiszteltetés ért, hogy Kolozsvári Grandpierre Miklós műhelyében koptathattam az ecset szőrös végét. Évekig együtt festettünk, ami életemnek igen emlékezetes szakasza. Ezúton is köszönök mindent, Miklós!

Jelenleg Szegeden próbálnak belőlem rajztanárt faragni, "szabadidőmben" pedig az ipolytölgyesi Szent Erzsébet Otthonban festőműhelyt vezetek. A hivatásom a szenvedélyem.

A nő hangszer

Az élet nagy kérdései

Botcsinálta muzsikus

Egyszer volt

Ej mi a kő

Légtornász

Öböl

Pedig az élet vize ingyen van

Sajt tenger

Szerelem

Tavasz

Új élet vár

Vörös tenger