A történet, mely szerint szerencsét próbáló fiatalok utaznak a világ másik részébe, ma már nem is annyira Grimm-mese, egyre inkább valóság. Így tett hát egy kemencei fiatalember is – Ster János -, aki úgy gondolta, meghódítja a sokszor viccesen csak nyársat nyelt briteknek nevezettek földjét.
Kihasználva az internet adta lehetőségeket, virtuálisan leültünk egy csésze kávé mellé – ki-ki maga otthonában -, s kifaggattam néhány hetes tapasztalatairól. „Akasztják a hóhért”, hiszen barátunkkal itthon televíziósként dolgoztunk együtt.

Ster János

- Szóval a nyársat nyelt britek fehérek mint a fal - kezdte János -. Ez csak vicc volt, de nem sok nap éri őket, s most már engem sem.

- Egyszerűen kijutottál?

- Kiérkezésem egészen Londonig zökkenőmentes volt, tapsvihar fogadta szerencsés leszállásunkat a Luton-i reptéren. Aztán fel a vonatra és irány a szállás, ami két átszállást igényelt. Természetesen sikerült felszállni egy zónázó vonatra, amiről egy megállóval később keveredtem le, mint ahogy kellett volna. Persze pont egy 20 vágányos állomáson találtam magam, de aztán minden megoldódott, egy kis késéssel ugyan, de célba értem.
Egy jó tanács: vasúti dolgozótól kérjünk útbaigazítást , mert 5 megkérdezettből 3 biztos, hogy nem angol és aki angol, általában az sem tud segíteni, hiszen London elég nagy.

London 1579 km², népessége 7 172 091 fő, mely az agglomerációval együtt 12-14 millióra tehető. A város 32 kerületből áll, melyek közül a turisták legkedveltebb része Westminster, azon belül is a kulturális élet központja, a West End.

- Néhány napos munkát job agency-n (munkaközvetítő iroda) keresztül könnyen talál az ember, csak regisztrálni kell az ügynökségnél, kitölteni 5-6 oldalt és hívnak ha van valami - tartja beszámolóját a kemencei fiatalember -. Fontos, hogy legyen angol telefonszámod és bankszámlaszámod, egyébként nem tudnak elérni és fizetni.

- Mi a helyzet hosszú távú tervek szövésekor? - kíváncsiskodtam tovább.

- Az agencyk nem tudnak hosszú távú munkát biztosítani, tehát marad az internet és az újság, esetleg az utcán sétálva. Ez attól is függ, ki mennyire beszeli a nyelvet és milyen szakmával rendelkezik. Ha valaki folyékonyan beszél angolul, sokkal könnyebb állást találni.
Én lassan két hete vagyok kint, egy kitchen porter (amolyan konyhai kisegítő) állást sikerült megfognom internetes hirdetésre jelentkezve, persze lesz két hét próbaidő.

- Sok magyar próbálkozik Londonban az előrejutással?

- Igen, vannak magyarok szép számmal, de ennél sokkal több a lengyel munkavállaló és rengeteg a néger. Persze ez is függ a központ közelségétől. Általában rendesek a magyarokkal, segítőkészek, de munkában rengeteg embert kihasználnak, szóval jól meg kell nézni a céget, ahova megyünk, vagy menni szeretnénk. Itt most nem a kifizetésekről beszelek, mert azok általában korrektek, inkább az indokolatlan, vagy félre indokolt elbocsátásokról. Hozzáteszem, ezek általában az alap angollal rendelkező, kétkezi munkából élő minimálbéreseknél fordul elő. Aki folyékonyan beszeli a nyelvet és szakmájában el tud helyezkedni, azzal nem igazan fordul elő ilyen atrocitás, azt megbecsülik.

A www.wikipedia.hu szerint „a londoni City a világ bankjainak központja és Európa fő üzleti központja. Itt található Európa 500 legnagyobb cége közül több, mint száznak a székhelye. A londoni tőzsde nagyobb forgalmat bonyolít, mint New York-é és Tokióé együtt. A City hétköznapokon rendkívül forgalmas, de hétvégeken meglehetősen csendes, mert lakónegyedek nemigen találhatóak itt.”
János elmondása szerint a róka olyan jelenség, mint Magyarországon a kutya, de az apróbb szőrmókokból sincs hiány, rengeteg a mókus a parkokban, az utcán, a kertekben.

- Hidegebb van, sokat esik az eső, szűkek az utcák, a házak 80%-ban ugyanolyanok, 2-3 emeletes téglaházak, tipikus angol emeletes buszok és jól kiépített metró vonalak, fordított közlekedés... ...és rengeteg ember...

- Hiányzik az otthon megszokott környezet, az Ipoly-völgyi miliő?

- Néha előjön persze a honvágy, a család, a barátok. Ezen túl kell esni, ez a velejárója.
Persze azért szorítok időt az otthoni kapcsolataim ápolására, ez számomra nagyon fontos.

Írta: Horváth Dávid