Van egy érzésem, hogy a fiú gyermekek nagy többsége esett már neki csavarhúzóval a család rádiójának, hogy meglesse, mit rejt a készülék. Ekkor két lehetőség adódott: apu vagy észrevette, s lekevert két taslit, vagy elrontottuk, s utána jött a csapás. Bevallom, én elrontottam

Egy kollégám javaslatára kezdtem el olvasgatni Gömör Géza „Szétszedtem project” oldalát (http://www.szetszedtem.hu). Szedett már szét rádiót, telefont, kék dobozt piros kupakkal, de bátran nekiállt a hamburgernek is. A sajátos, de igen kiváló humorral tűzdelt írásokat fotók és videók is színesítik, így láthat bele az olvasó egy-egy masina működésébe, vagy épp működésképtelenségébe.

Géza: Én és a html nyelv? Egy szót sem tudok! Nem akartam én ezt, nem is volt ilyen ötletem. Volt pár képsor, de nem álltak sorba, pláne nem mutattak semmiféle hajlandóságot arra, hogy valamiféle sorozat váljon belőlük. Aztán az elektro levelezőlistára küldött levélben volt egy videó egy szétszedett villanyos kutyáról. Mivel ez sokaknak tetszett, én meg unatkoztam, gondoltam mi lenne ha?

Ipolyonline: Olvasható, hogy már gyermekkorodban is szétszedős voltál, illetve sokat  hivatkozol apukádra, aki mint egy mentor terelgetett. Ez amolyan családi hagyomány?

Géza: Nem is tudom. Nagyapám építész volt, az inkább összerakós, vagyis nem egy tipikus szétszedős szakma. Apám elektroműszerész, vagy inkább műszer műszerész. Az is inkább összerakós szakma. Én mint gyerek, szerettem mindent szétszedni. Ha vendég jött, alkalom volt, akkor köztudott volt a családban, hogy nekem csakis fémből készült lendkerekes pobjeda taxit szabad venni, mert az bírja a legtöbbszöri szétszedést.

Ipolyonline: Nem csak a hobbid, hanem a munkád is az elektronika, hiszen telefonszerelő volnál. Egyenes út vezetett ehhez a szakmához?

Géza: Ilyenkor szokták azt válaszolni, hogy igen. Részemtől azt mondom, hogy nem. Eszem ágában sem volt telefonszerelőnek állni! Azt sem tudtam, hogy mi ez a szakma, nem is volt telefonunk. Mikor kijártuk a nyolcat, kaptunk valami kis könyvet a választható szakmákkal. Apukám ezt (telefonszerelő) nézte ki nekem. Valószínűleg elektroműszerésznek kellett volna mennem, csak ahhoz érettségis suli kellett, meg nem olyan átlag, ami nekem volt. Szokás a dolgokat szépíteni, de ez szerintem értelmetlen. A fizikát és a matematikát kivéve kb. semmihez sem volt érzékem. Na jó, ha fogalmazni kellett, akkor ott is megálltam a helyem. Vagy mondjuk olyan rajz, mikor csak egyenes vonalak voltak. Tornából felmentve, énekből értékelhetetlen, kémiából nulla, oroszból nulla alá. Ilyen alapokkal nem igazán lehet ugrálni. Földrajzból nem tudtam elmondani a környező államokat, biológiából meg csak odáig jutottam, hogy felismertem a többi embert.

Ipolyonline: Általában véve jobban izgat a működés mikéntje, vagy azért a javítás öröme is hajt?

Géza: Szerintem mind a kettő. Gondolkodtam a válasz hosszabb kifejtésében, de belezavarodtam...

Az alkatrész gyűjtés folyamata, s a szétszedések közepe mindig újabb készülékek építését vetik fel Gézában, cikkeiben számtalanszor olvasható, hogy például ez a gomb majd milyen jó lesz egy épülő valamibe.

No de aki olvassa az oldalt, az már tudja, nem mindig olyan egyértelműek ezek a kijelentések. Kissé szurkálódó kérdésemre rögtön meg is kaptam a magamét:

Ipolyonline: Ezen tervek végeredményei egyszer el is készülnek?

Géza: Bántottalak én téged?  Igen, egyszer minden kiteljesedik. Például készülőben van egy "rádiót építek" weboldal. Már egészen odáig jutottam, hogy neve van a könyvtárszerkezetnek. Ez kb. a nulla készültségi állapot. Persze ennél jóval többre jutottam, csak nem látszik. Például egészen sikeres az alkatrészgyűjtési project. Van detektoroshoz való fülesem, meg hármasforgóm, és még ki tudja mennyi kincs dobozszámra. De ez messzi távolban teljesedik egésszé, már ha megérem. Idei tervem volt az első 100 szétszedtem cikk befejezése. Persze látom én, hogy kb. esélytelen vagyok...

Ipolyonline: Találomra vásárolsz, vagy tudatosan keresed áldozataidat?

Géza: Bonyolult dolgok ezek... Mikor meglátok valamit, látom benne a kész szétszedtem cikket. Ez minden tárgyra vonatkozik, a vibrátortól az éjjellátó távcsőig. Ráadásul képes vagyok folyamatban gondolkodni. Vagyis mikor megvettem a piacon az MK21-es magnót, akkor már tudtam, hogy kell egy MK25-ös is, meg egy MK 27-es is. Vagyis bemutatnám a honi kazettás magnógyártás palettát. Aztán nehéz megállni, hogy ne vegyek a Vaterán egy MK43-at. Mikor meg minden együtt van, akkor vagy belezavarodom a töméntelen alanyba, vagy belefásulok, vagy nekiállok, és egyszer csak kész leszek az adott vonallal. Például ilyen vonal most a szobámban található rádiók. Annyit szedtem szét belőlük, hogy majdnem mindet. Persze azt nem lehet, hogy egy évig csak rádiókról szól a szétszedtem, szóval majd közbetűzök mindenféle más kincseket.

Ipolyonline: Írásaidat olvasgatva eltűnődtem, hogy egy szétszedési feladat sem kevés idő, de még fotózol, videózol, dokumentálsz is. Ez így egy komplett délután. Szoktál unatkozni?

Géza: Igen, szoktam. Ilyenkor kirakósozom (Kyodai), közben sajnálom magam valamiért. Vagy mert rengeteg szétszedni való tárgyam van, vagy mert egyiket sincs kedvem szétszedni.

Ipolyonline: Apropó, fotó! Sokszor látni képeket, melyekkel igen alaposan elvacakolsz, hogy jók legyenek. A fotózás is régi hobbi, vagy az már újabb szenvedély?

Géza: Újabb. Nekem nem volt fényképezőgépem kiskoromban. Mondjuk nagy koromban sem. Ez utóbbi fáj, hiszen nincs semmi képi emlékem 20-tól 40-ig. Vagyis nem tudom megmutatni micsoda motorjaim voltak. Azt sem, hogy a barátaim motorjai hogyan néztek ki. Nincsenek fotóim a barátnőimről, barátaimról. Kirándulások, bulik, hülyéskedések, semmi képi emlék. Persze a fejemben megvannak, de az emlékek gyorsan kopnak...

Ipolyonline: Meglehetősen jó humorral fűszerezed cikkeidet, itt-ott még a plüssmacik is szerepet kapnak. Ez az egyedi hangvétel alapvetően jön belőled, vagy kifejezetten figyelsz arra, hogy az írások ilyenné váljanak?

Géza: Ha azt a kérdést akarod körülírni, hogy alapvetően ilyen hülye vagyok-e, akkor a válaszom egyértelmű igen.

Hiába, a jó alany átlát a riporteren Gondoltam, térjünk ki a Szétszedtem project két igencsak különc cikkére, azaz a hamburgerre. Erre rögtön kaptam egy receptet:

Géza: Nem járok a mekibe, mert az alapvetően gyorsétterem. Egyrészt valóban gyorsan kiszolgálnak, másrészt gyorsan fogy a pénz. Egy komolyabb (értsd jól laksz) menü árából kitelik egy olyan otthoni kaja, hogy akár az egész család púposra eszi magát belőle! Mondjuk veszek egy szép nagy darab bőrös karajt, bevagdosom úgy két centinként, majd megtűzdelem szalonnával, és fokhagymával. Szórok rá egy zacskó fűszerkeveréket. Veszek a kispesti piacon egy doboz minőségi savanyúságot. Mikor a hús már majdnem kész, körbeszórom gombával, és krumplival. Ez eddig még mindig nincs 2000 forint, cserébe az egész család teli eszi magát hússal, és minőségi zöldséggel. Burgerking ehhez képest? Haggyámá...

Ipolyonline: Általában hangsúlyozod, hogy épp rendet csinálsz, tehát ebből következően szétszedsz valamit. Alapvetően rendszerető ember vagy?

Géza: Igen, és hazudós is. Láttad már a szobámat?

Ipolyonline: Igen, jó kis cikk volt az is  Család hogy tolerálja a gyűjtögetést?

Géza: Az a titok nyitja, hogy nem lakunk együtt az asszonnyal, így mindig örülünk egymásnak mikor találkozunk. Ha együtt vagyunk sem zavarjuk egymást. Míg Andi a szobában mindent összeken agyaggal, én szétszedek a hallban egy rádiót.

Ipolyonline: A cikkekből sokszor rávilágítást kap az olvasó, hogy adott eszköz miért nincs jól kivitelezve, illetve mik a típushibák. Ez célzatos?

Géza: Részben igen, másrészt nem lehet kihagyni a beleszólást. Ez egy annyira (minden téren) műanyag világ, valakinek csak kell szólnia.

Ipolyonline: Manapság divat lett tudatos vásárlónak lenni és az írásaidból amolyan nevelő jelleg is érezhető (én legalábbis amióta olvasom a szétszedtemet, azóta a boltban csak úgy veszek pl. reflektort, hogy hülyére forgatom, s keresem azokat a hibákat, amiket ellestem cikkeidből).

Géza: Szerintem ez hasznos dolog, nem érthet mindenki mindenhez. Ezt kihasználva olyan mérhetetlenül ócska dolgokat sóznak ránk a boltokban, hogy el sem hiszi az ember, míg közelről meg nem mutatom a részleteket. Persze olcsó, veszünk másikat, de nem jó ez így! Legalábbis szerintem nem.

Ipolyonline: Jó pár szétszedésed alkalmával olvasható, hogy elküldöd postán az új tulajdonosnak az épp aktuális darabot. Ilyenkor nem fáj a szíved érte?

Géza: Nem. A postaköltséget is én szoktam állni, és nem is kérek cserébe semmit. Legalábbis míg van miből (állás, fizetés), addig ez így van. Majd ha nem telik rá, akkor rászokok a Vaterára.

Ipolyonline: Hány olyan eszközöd volt eddig, ami eredetileg jó volt, de a szétszedést nem élte túl, pedig nem akartad "bántani"?

Géza: Hirtelen nem jut eszembe ilyen. Általában össze tudom rakni a dolgokat.

Ipolyonline: S végül: melyik szerszám a kedvenced? 

Géza: Kulturált ember vagyok, tehát a pöröly!
 

Riporter: Horváth Dávid | Fotók: Gömör Géza (www.szetszedtem.hu)